Darvas Szilárd: Mese az őrangyalról
Túl a kéklő messzeségen,
odafent a magas égben,
fent a mennyben élt egy angyal,
szőke, fitos, alig kancsal,
csupa bűbáj pici szája,
remekül állt szöszi fején
huncut módon félrecsapott
divatos kis glóriája,
szóval szép volt, nem csak kegyes,
ahol kell, ott hegyes-begyes,
minden kincse csak az erény,
ruházata nagyon szerény:
csak egy kicsi inge, s benne
rejtve az, mi ingerelne,
csak inge volt, no meg szárnya,
és az ing is, meg a szárny is
ahogy illik, mindig zárva.
Mimi volt az angyal neve,
buzgalommal szíve tele,
leszolgált már jó pár évet
s egy szép napon előlépett,
nem tudtak csak jót felőle,
így lett őrangyal belőle,
rátermettségét belátva
azonnyomban rá lett bízva
egy kis újszülött leányka,
rá lett bízva egy kis Olga,
nosza, lett Miminek dolga,
vigyázni a kis porontyra,
hogy a gyomrát el ne rontsa,
hogy a cuclit szájba vegye,
hogy a csörgőt meg ne egye,
hogyha sírna-rína szegény,
kéznél legyen minden edény,
most csücsülj le... most meg kelj fel...
őrangyalnak lenni, kérem,
nem mindig fenékig tejfel!
No de kérem, mindez hagyján,
ha az Olga fel nem serdül
és nem lesz belőle nagylány,
nemcsak nagylány, hanem szép is,
mit meglát a férfinép is,
most vált Mimi kedve búra,
járni a sok randevúra,
hogy mi illik, azt lemérni,
döntő percben közbelépni...
Ki egy lányra tud vigyázni,
száz szerelmes bókot hallván,
őrangyal legyen a talpán!
Szegény Mimi alig győzte,
Olgát meg egy fiú főzte,
karja izmos, neve Tamás,
a lakása legénylakás,
az ostromot bírta hévvel,
(nem nehéz huszonkét évvel),
ehhez értett, semmi máshoz,
és bizony az lett a vége:
Olga felment e Tamáshoz...
Bizony, ezt csinálta Olga,
s ha nincs Mimi, baj lett volna,
ám a döntő pillanatban
Olga kiált: félek nagyon...
segíts, drága őrangyalom!
Csak ennyit szólt s máris, nini,
ott termett mellettük Mimi,
s hogy a vétkét tisztán lássa,
jó nagyot rúgott a Tamásba,
rúgta Tamást hátul, elül,
míg az Olga elmenekül,
így menté meg őrangyala,
olyan tisztán, ahogy vala.
Ám szikrázik Tamás szeme
s nemhogy csökken, nő a heve,
összefut előtte minden,
csak egy nőt lát... azt is ingben...
Ki győzi e csodát aggyal?
És ha angyal? Legyen angyal!
Mit folytassam? Fátyolt rája!
Szegény Mimin nem maradt más,
csak a tépett glóriája.
Folytatása fenn az égbe',
Mimi ott áll pírban égve...
Ám megszólal a főangyal:
Érezd magad megdicsérve!
Amit tettél, hősi tett volt,
ha nincs is már, ami megvolt!
Fogyatkoztál bár erényben,
de a jó ügy érdekében!
Nem mondható ez kevésnek,
esküszöm, hogy jutalmat nyer
fájdalmad és szenvedésed!
Bármit kérsz, én teljesítem,
buzgalmadnak mi az ára?
S szólt Mimi, szemét lesütve:
kérem... én csak egyet kérek...
Hadd vigyázzak még egy lányra!
