Születtem.
Vártak, szerettek,
féltettek, neveltek.
Tanítottak, tanultam.
Felnőttem. (?)
Van végzettségem,
iskolából közép-, életből alapfokú.
Idegen nyelven nem beszélek, csak értek.
Tudok elsősegélyt nyújtani,
nyolc napon túl gyógyuló (lelki)traumát okozni és szerezni,
jó tanácsot adni,
rosszat megfogadni,
csúnyán káromkodni,
túl sokat gondolkodni.
Néha magamtól, magamról tanulni,
amikor nem vagyok magam,
konok lenni,
"ha bántanak vélt igazamban."
Sok rosszat el tudok képzelni rólam,
de hiába.
Naponta képes vagyok
csalódni a világba'.
Érzékeny vagyok, olyannyira,
hogy néha magamat is megbántom,
gyakran a fától az erdőt nem látom.
Őszintének tartom magam,
ezért bevallom, nem mindig vagyok teljesen őszinte,
mert nem mindig engedik meg azt a körülmények,
meg a körülöttünk élők.
Már örülök, hogy nem kapok meg mindent, amit akarok
(Ugyan hová is tenném?)
és mindenkit, akit akarok.
(Nem bírnék el annyi csalódást én.)
Engem könnyű felismerni,
mert mindig velem vagyok.
Ajánlom magamat!
Jobbat nem tudok...
