Hogy mire érdemes várni az Életben?Mittudomén!Az Igazira???Ez is micsoda marhaság!És mégis meddig?Hányat kell még addig vajon aludni?Tisztára időpocsékolás az egész!És közben múlnak az ifjúság drága percei,vonulnak el hosszú,tömött sorokban,viszik magukkal az Életemet...Jócskán elmúltam már tizennyolc,hát örülhetek ha egy normálishoz közeli pasi még szóba áll velem.Hiába várok az álomhercegre,aki amúgy nincs is,szerintem.Méghogy mesebeli királyfi?Ugyan!Rég kinőttem én már a mesékből,hogy egyszer volt meg hol nem...és boldogan éltek,amíg meg nem haltak,lári-fári...Ez itt a való világ,kisanyám,ahol mese nincs.És talán régen a királyfiaknak meg kellett küzdeniük a sárkánnyal,hogy elvehessék a királykisasszonyt,de ez,kérem már iszonyú rég volt,manapság nincsenek se királyfik,se királykisasszonyok és a sárkányokat veszik el.Hiába,ide süllyedt ez a világ.DE!Akkor én már itt maradok királyfi nélkül örök időkre,vagy miííí???Akkor én már mindenről lemaradtam???Le is mondhatok a reménységről?Akár kezdhetem is ácsolni a koporsóm meg ásni a síromat?Nekem már sosem lesz királyfim,se kis hercegem,se családi fészkem,se nászajándékba kapott rém ronda étkészletem???Óóóó,igazán tragikomikus!Én maradok önálló,vagány csaj,aki esélyeket latolgat,eszményeket ad fel és csak /ki/használja a pasikat!?A divat szerint ezt hívják szinglinek.Hát,én nem akarok divatos lenni!Igazából sosem akartam.Mér nem lehet az,hogy összeakadok valakivel,valahol (kivel?hol?) és Szerelembe esünk és ásó,kapa,satöbbi?Mások ezt hogy csinálják?Mi kell a pasiknak?És nekem vajon mi kell?Ez is egy fontos kérdés.Már nem tudok én semmit,erre a választ se...csak rohan az Élet az orrom előtt.Vicces már az egész.Vagy inkább szánalmas.? Szinte már beteg dolog,neeem?Wazze,vajon lehet ezt operálni egyáltalán?És ismer valaki egy hozzáértő specialistát esetleg?Segítséég!!!Néha halkan csörögni kezd bennem a biológiai vekker,azután...elhallgat.Közben telik az idő és rájövök,hogy én nem bírok felnőni,megöregedni,talán nem is áll szándékomban,csak az idő múlik el felettem.Hát,ez a helyzet.Felesleges is gyötörni magam,meg álmodni vad romantikát,miközben egy merő realitás vagyok.Bár olyan is van néha,hogy a szívem vezet,az eszem meg csak nagy messze kullog utána...Hát,így.