ZÁVADA PÉTER : FILM HELYETT
Ma film helyett megnéztük azt a fát.
A híres részt, mikor vörösre vált,
és már nem önmaga többé a sárga.
Az arcodról visszaverődött
a levelek filmkocka-villogása.
Még az a pergő hang is járt vele
– mint egy némafilm, ha nincs zene.
Aztán láttuk, ahogy egy korhadt törzstől
három sorstársa egyre távolabb dől.
Az egyik, a legszélső, egész távol:
sorozatfelvétel a pusztulásról.
Majd néhány őszi vágóképpel később
egy elég bátortalan ölelés jött,
valami furcsa szerelmi történet:
csókolóztak benne egy fa törzsének
támaszkodva – lehet, hogy épp mi ketten:
néma szereplők egy képzelt ligetben.
