Ma száztíz éves lennél Te-
ha belegondolok, mért ne?
Álom.
Látom.
Téged köszöntő költemény,
meglepetés vagy mittomén,
mi ez.
Kihez
máshoz szólhatna énekem,
mint Hozzád, aki én nekem
minden.
Isten.
Ugyan száztíz év elszelelt,
nem kopott meg azóta sem
neved
s heved.
Bár életed pár passzusát
már nem költhetjük basszus át,
habár,
talán.
Oktató lettél s Szegeden
Tőled kapott az egyetem
nevet.
Neked
van libasült az asztalon,
túlnőttél Horger Antalon.
Az ám!
Lazán.
A világ gyémánttengelye
meggörbült volna Nélküled,
tudom,
tudod.
Halhatatlan szegény legény
ragyogsz ezen a féltekén
s tüzed
üzen.
Örökké népedet fogod
nem középiskolás fokon
taní-
tani.
