Egyszál-magamban, ahogy mindig
az éjszakában még ma is.
Sűrű sötétség itt benn ,s kint híg
őszies nyár, hűvös, hamis.
Gyönyörbe hervadt álmok átka,
ez sem volt más, csak tévedés.
Elmúlt tavasz, elmúlt találka,
szép emlék, semmi több. Na, és...
Egyedül, éjjel...
2015.06.24. 22:45 :: AKIREW
Szólj hozzá!
In memoriam Trauma...
2015.06.23. 00:09 :: AKIREW
Sok csoda, varázs született ott Nálad,
s jó néhány végérvényesen elveszett.
Leltárt készítek, mi maradt utánad:
nagy űr, sötét mélység mindenekfelett.
Mi fontos volt, az ott maradt minden,
azokat örökbe Neked adtam.
Vagy százmillió fényévre innen,
igazsemvolt galaxisban hagytam.
Csodálatos nyári nap volt akkor,
kilencvenhét júni huszonhárom.
Pontosan emlékszem,számtalanszor
felidéztem, rajongva, imádón.
Hogy tök klassz, csúcsszuper volt akkor, én
úgy mesélem azóta is, ma is.
Hogy tanultam belőle, ennyi tény,
a többi, s hogy már jól vagyok, hamis.
Nagy Trauma volt, sosem felejtem.
Álomszép múlt, igazi Szerelem.
S miközben régi álmaim elejtem,
én mindig, örökké Rád emlékezem.
Ó, mennybéli pokol! Ötödik emelet.
Szokom a múlt időt. Álmodok, ébredek.
