foszló éjsötét
pirkadat előtti árny
virradó világ
hajnal ásító talány
napfelkeltében
felderengő mosolygás
elalvó tegnap
nyújtózkodó álmodás
remény reggele
dérlepett emlékezet
igen ébredés
és nem és nem és nem és
foszló éjsötét
pirkadat előtti árny
virradó világ
hajnal ásító talány
napfelkeltében
felderengő mosolygás
elalvó tegnap
nyújtózkodó álmodás
remény reggele
dérlepett emlékezet
igen ébredés
és nem és nem és nem és
Na, kéremszépen, megint egy évvel többet koptattuk a földfelszínt, és az sose kis dolog.
365 napot kibírtunk, túléltünk.
Háromszázhatvanötször vétkeztünk legalább,apróbbakat és hatalmasakat, ki-ki saját belátása szerint, mert azt mindenki maga választja meg,milyen úton kíván a pokolra jutni,mindegyikünknek elidegeníthetetlen joga van saját józan és kevésbé józan eszecskéjéhez.
Háromszázhatvanötször virradt ránk egy újabb, reményekkel, csodákkal, kételyekkel, bűnökkel és bűnhődésekkel teli nap.
Olyan... nemistommilyen év volt, nem könnyű...
Voltak persze örömök és nyereségek is. De év végére mégis elveszítettem valamit, ami örömöt, kihívást, és elhivatottságot jelentett számomra, meg a reményt is, és az már szinte bűn... Az enyém is- igen!- és azoké is, akik elvették tőlem...
Mindennel együtt és minden ellenére kívánok egy szebb, jobb, újabb csodákkal, bűnökkel és bűnhődésekkel, és reményekkel teli évet!