Én mostanában érzem, hogy már eljött,
már itt van az az idő, amikor semmit, ami történt
nem tudok csak úgy összeszámolni.
És szétúsznak az éjszakák, meg a hajnalok,
és az ég az nem kék, csak fekete mindig,
csak azt lehet nézni ,a sötétet.
És nincs ugyan kiragasztva az ágyam fölé,
de nagy kedvencem a Hemingway idézet,
miszerint választás kérdése:
vagy boldog lehet valaki,vagy intelligens.
Bár mostanában úgy összevissza vagyok zavarodva,
hogy eldönteni se tudom már, melyiket akarom választani.
És mostanában én se alszom túl sokat,
csak plankingelek a durva sötétben,
meg a világosban is két ébrenlét között.
És leginkább én is olyan vagyok,
mint egy koffeinnel mozgásra kényszerített holttest.
És úgy érzem, hogy a szívem helyén egy gömbhal van,
úgyhogy hagyjon békén, mindenki!
És valami szorongás nekem is percenként
hatvanszor súg a fülembe...mindenféle hülyeséget.
És az jut eszembe ,hogy ha az vagy amit megeszel
akkor nem vagyok túl sok mostanában.
És, hogy Borges írta egy versében:
Vagyok, aki túlélte azt a gyávát és ostobát, ki voltam.
Ez nyilván rám is jövő időben lehet csak igaz:
leszek, aki túléli azt a gyávát és ostobát, aki vagyok.
