Ez itt, íme, ez én vagyok.
Csak az érzéseim szép nagyok.
Ember. Nő. Nővérke. Költő.
Fontos a sorrend. Néhány emberöltő
múlva fog- e még valaki emlékezni rám?
Tudom, bevallom, van egy csomó hibám.
Mostanában sokat ülök némán,
tegnapi álmaim maradékán.
Mindenképp szeretném többre vinni,
önmagamban sokkal jobban hinni,
számomra fontos poszton állni,
majdnem mindent megbánni, de kipróbálni!
De elfogadom, ennyi csak a részem,
ha néha lájkoltok is a fészen,
fogalmam sincs a boldogság hol van,
és egyre kevesebbet tudok rólam.
