KARINTHY FRIGYES : KÉT NŐ BESZÉLGET
- Én nem értem, hogy lehet annyit beszélni róla.
- De milyen ostoba dolog, milyen smokkság, szólsz hozzá!...
- A Tejbegrízéktől jövök, otthagytam őket, mert már nem viselem el, hogy egyébről sincs szó.
- Milyen színvonal, édesem. Látod, ez az oka annak, hogy egy barátnőm sincs. Nem szenvedhetem az ostoba nőket.
- Én is csak azért szeretem a férfitársaságot, mert ott beszélhet az ember, gondolatok vannak - nichts über Intelligenz! - mondhatom neked. Ezek a nők, csak ruhákról lehet beszélni velök, most meg, mióta itt van, mind megbolondult, tele van vele a fejük.
- Utálatos. Én nem értem, hogy lehet annyi szót vesztegetni rá.
- De ennyit beszélni róla!!
- Két szóval el lehetne intézni az egész esetet. Jóképű fiú. Kész.
- Csinos megjelenés. Fertig.
- Érdekes arc. Hát aztán?
- Férfias fellépés. Nincs tovább.
- Tűrhető látvány. Semmi egyéb.
- Kellemes külső. Ennyi az egész.
- Fiatalos alak. Elég.
- Jóleső jelenség. Pont.
- Artísztikus forma. Csönd.
- Finom vonalzás. Muzik.
- Gyengéd arabeszk. Nna.
- De hogy ennyit kelljen róla beszélni!
- Hogy ekkora szájnyitogatást érdemes volna csinálni!
- Hogy így kelljen forgatni a papulájukat!
- Hogy ennyit gágogtassák a fejük nyílását!
- Nem mondom, még ha valami nagy költőről volna szó, vagy valami nagy gondolkodóról.
- Az, én is csak azt akartam mondani. Egy olyan nagy gondolkodó, az már igen. Arról már érdemes. Akivel az ember beszélhet fizikáról, matematikáról, filadelfiáról.
- Filadelfiáról?
- Vagy filológiáról, bánom is én, vagy valami ilyen vacak.
- Persze, de így folyjon a nyáluk, egy ilyen mitugrász miatt! Egy ilyen reklám-pofa!
- Egy ilyen mozi-figura!
- Egy ilyen szívdöglesztő!
- Egy ilyen férfidémon!
- Nem megy a fejembe, mi van az egész emberen amivel félpercnél tovább érdemes volna foglalkozni. Egyebe sincs annál a kis csinosságánál.
- Annál a kis férfiszépségénél.
- Meg az a kis szuggesztív erő.
- Annál a kis szájánál.
- Meg hogy az a szeme van neki.
- Kettő.
- Hogy egy kis szívdobogást kap az ember.
- Nagyszerű! Hát mi van azon? Hogy az ember peislija egy kicsit rángatózik, ha látja.
- Meg egy cseppecskét a szeme kijjebb jön, mint rendesen.
- A szemüregéből.
- Nagyszerű! Hát aztán?
- Én is azt mondom. De hogy ezeknek a nőknek van képük leveleket írogatni neki!
- Meg hogy körülállni a Royal kapuját, mikor lejön az utcára.
- Meg szaladni a kocsija után!
- Mintha volna eszibe törődni velük.
- Hiszen körül se néz. Összehúzza a szemöldökét és megy.
- Na, és ha nem húzza össze? Muszáj azért mindjárt végigesni az utcán? Hát elvesztettem én mindjárt a fejem, amikor láttam, hogy egy kicsit rám nézett, mielőtt a kocsiba ugrott?
- Vagy én talán olyan nagy dolgot csináltam belőle, amikor azt a kis kártyát küldte a pincérrel, hogy szeretne velem megismerkedni?
- Vagy én talán nagyon meg voltam lepve, mikor bezörgetett az erkélyablakon, éjszaka, és sírt, mert nem nyitottam ki?
- Vagy én talán csodálkoztam, mikor egy revolvert szorongatva a kezében, vérbenforgó szemekkel méregette a férjemet?
- Vagy mikor így kinyújtotta a lábát...
- Pardon, kérlek, azért nem muszáj belém rúgni.
- Ó, édesem! Csak nem?
- De igen, egészen belém rúgtál, vérzik a lábam...
- Ó, drágám, parancsolj egy kanál vizet... mosd le, vagy ülj bele egészen a kanálba... és tartsd le a fejedet - jó, ha ilyenkor az ember egy kicsit visszatartja a lélegzetét, egy félperccel tovább, mint ameddig az ember kibírja.
- Utálatos. Én nem értem, hogy lehet annyi szót vesztegetni rá.
- De ennyit beszélni róla!!
- Két szóval el lehetne intézni az egész esetet. Jóképű fiú. Kész.
- Csinos megjelenés. Fertig.
- Érdekes arc. Hát aztán?
- Férfias fellépés. Nincs tovább.
- Tűrhető látvány. Semmi egyéb.
- Kellemes külső. Ennyi az egész.
- Fiatalos alak. Elég.
- Jóleső jelenség. Pont.
- Artísztikus forma. Csönd.
- Finom vonalzás. Muzik.
- Gyengéd arabeszk. Nna.
- De hogy ennyit kelljen róla beszélni!
- Hogy ekkora szájnyitogatást érdemes volna csinálni!
- Hogy így kelljen forgatni a papulájukat!
- Hogy ennyit gágogtassák a fejük nyílását!
- Nem mondom, még ha valami nagy költőről volna szó, vagy valami nagy gondolkodóról.
- Az, én is csak azt akartam mondani. Egy olyan nagy gondolkodó, az már igen. Arról már érdemes. Akivel az ember beszélhet fizikáról, matematikáról, filadelfiáról.
- Filadelfiáról?
- Vagy filológiáról, bánom is én, vagy valami ilyen vacak.
- Persze, de így folyjon a nyáluk, egy ilyen mitugrász miatt! Egy ilyen reklám-pofa!
- Egy ilyen mozi-figura!
- Egy ilyen szívdöglesztő!
- Egy ilyen férfidémon!
- Nem megy a fejembe, mi van az egész emberen amivel félpercnél tovább érdemes volna foglalkozni. Egyebe sincs annál a kis csinosságánál.
- Annál a kis férfiszépségénél.
- Meg az a kis szuggesztív erő.
- Annál a kis szájánál.
- Meg hogy az a szeme van neki.
- Kettő.
- Hogy egy kis szívdobogást kap az ember.
- Nagyszerű! Hát mi van azon? Hogy az ember peislija egy kicsit rángatózik, ha látja.
- Meg egy cseppecskét a szeme kijjebb jön, mint rendesen.
- A szemüregéből.
- Nagyszerű! Hát aztán?
- Én is azt mondom. De hogy ezeknek a nőknek van képük leveleket írogatni neki!
- Meg hogy körülállni a Royal kapuját, mikor lejön az utcára.
- Meg szaladni a kocsija után!
- Mintha volna eszibe törődni velük.
- Hiszen körül se néz. Összehúzza a szemöldökét és megy.
- Na, és ha nem húzza össze? Muszáj azért mindjárt végigesni az utcán? Hát elvesztettem én mindjárt a fejem, amikor láttam, hogy egy kicsit rám nézett, mielőtt a kocsiba ugrott?
- Vagy én talán olyan nagy dolgot csináltam belőle, amikor azt a kis kártyát küldte a pincérrel, hogy szeretne velem megismerkedni?
- Vagy én talán nagyon meg voltam lepve, mikor bezörgetett az erkélyablakon, éjszaka, és sírt, mert nem nyitottam ki?
- Vagy én talán csodálkoztam, mikor egy revolvert szorongatva a kezében, vérbenforgó szemekkel méregette a férjemet?
- Vagy mikor így kinyújtotta a lábát...
- Pardon, kérlek, azért nem muszáj belém rúgni.
- Ó, édesem! Csak nem?
- De igen, egészen belém rúgtál, vérzik a lábam...
- Ó, drágám, parancsolj egy kanál vizet... mosd le, vagy ülj bele egészen a kanálba... és tartsd le a fejedet - jó, ha ilyenkor az ember egy kicsit visszatartja a lélegzetét, egy félperccel tovább, mint ameddig az ember kibírja.
