A legrémesebb,hogy az embernek önmagától kell félnie a legjobban és ez igen kétségbeejtő is egyben... Néha előugrik pl.belőlem a Vadállat, akinek létezéséről "normális" napjaimon nem is tudok, máskor meg általában sikerül féken tartani, mert az életünk,ugye javarészt abból áll, hogy disztingválunk, vagy legalábbis megpróbálkozunk vele, de amikor ez már sehogy se megy, akkor Vadállat úgy tud üvölteni, hogy magam is meglepődöm és rögtön mindenki leül, aki addig állt, illetve feláll, aki ült és megállapítják,hogy Erikácska bekattant, semmi kétség, elgurult a gyógyszerke, ledobódott a lánc, kényszerzubbony- fázis...És nyugtatni próbálnak, amitől csak még idegesebb leszek és erről Vadállat fel is világosít mindenkit és ha erre még van komment, akkor rögtön szét akarja tépni őket néhány darabra. És ha még azt kérik, hogy én ne üvöltsek meg rendezzek jelenetet, Vadállat újabb akcióba lendül és elüvölti, hogy én nem is üvöltök,vagy ők nem hallottak még életük során igazi üvöltést, én általában igen ritkán üvöltök meg rendezek jelenetet, ám akkor mindig joggal, úgyhogy hagyjanak engem szépen békén és tovább üvölteni, ha úgy esik jól, és punktum! Erre látványosan esnek le az állak, őszinte döbbenet az arcokon és meghátrálnak. Mire Vadállat is visszavonul, én meg visszakapcsolok normálisba, vagy valami olyasmi. Mondjuk ez azért elég ritkán fordul elő, kizárólag olyankor, mikor totál kihoznak a béketűrésből. Azért van ilyenre példa. Mert ma is mi történt? Majdnem elütött egy hülye liba, a zebrán! És még neki állt feljebb,hogy ,ő már több, mint harminc éve vezet. Nagy dolog! Hát,én se vagyok kezdő! Már több, mint harminc éve járok gyalog. Jó lenne,ha az emberek néha észrevennék, hogy a többiek is azok! Arról nem is szólva,hogy egyeseknek annyi humorérzékük sincs,mint egy fél tányér zabkásának. Én meg még próbálok poénkodni, grrrrr! És talpra is ugrott Vadállat! Ó,hogy vezetne inkább áramot az ilyen, mint autót! Hát, ilyenek vannak. És ez kérem, ez a vérvaló, akár tetszik, akár nem...
