Megfáradt bennem a lélek,
szürke lett a mindenség,
nem álmodok már színeket,
sötét árnyékokat csak,
melyek hálót fonnak lelkemre,
körülöttem zűr,
fejemben zavar,
csönd ölel karjába,
s hang nélkül zokogok.
Megfáradt bennem a lélek,
szürke lett a mindenség,
nem álmodok már színeket,
sötét árnyékokat csak,
melyek hálót fonnak lelkemre,
körülöttem zűr,
fejemben zavar,
csönd ölel karjába,
s hang nélkül zokogok.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.