Várok Rád és eljövök,
hogyha vársz Te rám.
Várok Rád, ha őszi köd
búja nyom, s ha fáj,
mikor havat hord a szél,
és ha tűz a nap,
mikor nem is jön levél,
semmi néhanap,
mikor nem vár senki ott
Téged többé már,
s ha rám szól is bárki, hogy
Terád várni kár.
Várok Rád, ha egy se vár.
Szinte látom is...
Ha lemondtak Rólad már,
sok csalfa, hamis.
Várok Rád, óh, átkelek
minden vészen én,
Téged látlak, rám nevetsz
s éltet száz remény.
Várok több ezer napig.
Ennyi a titok.
Terád várok én, amíg,
ahogy csak tudok!
Konsztantyin Szimonov Várj reám c. költeménye után
