Ő úgy tudott elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvedett hajótörést.Tudta, hogy a hitetlenség erősebb a hitnél, mert az érzékekre támaszkodik, és azt is,hogy a kifürkészhetetlen véletlen játékszerei vagyunk, és az egyetlen és elkeserítő jutalom, ami ezért valakinek jár, általában és legtöbbször az, hogy meg sem értik, és el is felejtik.
Szerinte az írók nem a tehetségünk miatt lettek írókká, hanem annál a szerencsétlen körülménynél fogva, hogy nem lehettek mások, mint amik, mert írni, az valami olyan titokzatos dolog, mint főzni.Éééés: Le is foshatná magát a világ, ha az emberek első osztályon utaznának, az irodalom meg a poggyászkocsiban. Mert: az irodalom a legjobb játék, amit az emberek kicsúfolására valaha is feltaláltak.Valamint: Ha a költészet nem arra való, hogy felpezsdüljön a vérem, hogy hirtelen ablakot nyisson arra, ami csupa titok, hogy segítsen felfedezni a világot, hogy árva szívemnek társa legyen a magányban és a szerelemben, az ünnepen és az elhagyatottságban, akkor mire való? A költészet az ember létezésének egyetlen konkrét bizonyítéka.
A nőkről is sokat tudott, miszerint: a világot a nők tartják fent, a férfiak történelmi brutalitásukkal csak összezilálják. És hogy: a nők nem annyira a kérdésekre figyelnek, mint inkább a kérdések rejtett indítékaira.
És a férfiakról is tudott egy s mást, például, hogy az előítéletek szerencsétlen rabjai.
És a szerelemről is igen sokat tudott,azt, hogy :a szerelem egy természetellenes érzés, amely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, úgy, hogy minél erősebb a kötelék, annál hamarabb szakad szét,és hogy bár igaz,amit a dalok mondanak, hogy mindent legyőz, azért jobb,ha nem hisszük ezt el. A démonoknak akkor sem szabad hinni, ha igazat mondanak. Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.
És a boldogságról: Nincs az az orvosság, amely meggyógyítaná azt, amit a boldogság nem tud meggyógyítani.
És,hogy ahogy a valóságban megtörtént dolgokat el tudjuk felejteni, az is lehet, hogy néhány olyan dolog, ami sohasem történt meg, úgy él az emlékezetünkben, mintha megtörtént volna A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot.
És a halálról: Az ember nem akkor hal meg, amikor szeret, hanem amikor lehet.Az emberek csak a valóságos életben halnak meg mindörökre. Az irodalomban azt csinál az ember, amit akar. Hiszen ezért találták fel; hogy minden vágyunkat ki tudjuk elégíteni.
Meg az életről: Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.
Ő el tudta mesélni, és én megértettem, megszerettem és soha nem felejtem el.
