tavasz volt én a fellegekben éltem
nem súgta semmi most maradsz magadra
miközben nem volt jogom sem igényem
sem igazam rég nem adtak szavamra
aztán a nyár vihar előtti csend lett
majd őszelő sötét és reménytelen
fülemben a múlt ígérete csengett
s bennem feszült vad fájdalmas félelem
egyszerre elvesztek volt barátaim
a holnapban nem volt semmi biztató
sárba tipródtak csodáim álmaim
a baj nem volt többé orvosolható
sokáig próbáltam összetartani
mindent aminek szét kellett esnie
de télre rájöttem hogy a hajdani
igazsemvolt szépnek el kell vesznie
