A könyv alaptézise az, hogy a háború és bármi, aminek köze van hozzá, értelmetlen. Így tehát A 22-es csapdája című könyv is értelmetlen, hisz a háborúról szól. Ám mivel A 22-es csapdája megfogalmazza ezt az alaptézis, ezért a könyvnek van értelme. Ez az alaptézis kimondja, hogy a háború és bármi, aminek köze van hozzá, értelmetlen. Tehát A 22-es csapdája…
Zseniális!
Elmés, szórakoztató, szívfacsaró.
Oltári nagy baromság. Persze a jó értelemben!
Én nagyon szeretem az abszurd és nonszensz dolgokat, amelyekben semmi normális nincs. Ebben a történetben mindenki őrült, és a legnagyobb őrültség persze a háború, amit az ember valaha kitalált. És ettől az olvasó is kissé őrültté válik, és éppen ez benne a jó, ezért olyan emberi és szerethető.
Őszinte és hiteles, nem a dicsőséget keresi a katonalétben, hanem annak elborzasztó, embert próbáló mivoltát örökíti meg. A középpontban épp ezért az emberek állnak. Nem a harcok, a nagy hadműveletek vagy a pátoszos elképzelés arról, milyen hősnek lenni. Mindezt könnyed humorral teszi, azonban úgy, hogy az ne vonja el a figyelmet a legfőbb üzenetekről.
A legjobb pacifista szatíra, melynek olvasása közben az ember felváltva hahotázik és káromkodik.
Alapmű!
Mindenkinek ajánlom!
Kedvenc szereplőm Yossarian, aki egyszerű ember: utálja a halál gondolatát, szereti az életet és imádja a nőket. Legnagyobb ellensége Catchart ezredes, aki egyszerű katona: a legfőbb célja, hogy elnyerje felettesei megbecsülését, és tábornoki rangra emelkedjen. Ehhez a leghősiesebb utat választja, az osztagát minden adandó alkalommal önként jelentkezteti a bevetésekre, miközben a teljesítendő repülések számát is egyre csak emeli, így senki nem tud hazajutni a táborból. Yossariannak nemcsak az ezredes nagyravágyásával kell megküzdenie, hanem szinte mindenki más őrültségével is.
A szkeptikus Yossarian bajtársainál sokkal racionálisabban áll a háborúhoz, és csak túl akarja élni, míg számára az őt gyakorlatilag a halálba küldő saját felettesei ugyanúgy ellenségek, mint a németek, akikkel soha nem is találkozott. Ezért elkezdi keresni a kiutakat, megpróbál a frontvonalról menekülni, de fokozatosan rá kell eszmélnie, hogy a rendszer úgy van felépítve, hogy képtelenség szabadulni. Körülötte dúl a háború, a bajtársait és barátait elveszíti, miközben semmi nem utal arra, hogy a hadseregben bárki is józanul gondolkodna rajta kívül. Yossarian nem véletlenül a 20. századi világirodalom egyik legsikerültebb alakja: megfelelően összetett, ugyanakkor csupa olyan kérdést tesz fel, amelyek minden gondolkodó emberben fel kell, hogy merüljenek.
Példakép!
Imádom!
