Ez van...

Nem az évszak, a hajam,
napról- napra fehérebb.
Várom, mikor veszi észre,
mikor jegyzi meg,
mikor kérdez rá,
mikor kritizálja,
mikor látja meg
valaki, bárki,
a szomszéd, a postás,
a pénztáros, a patikus,
a háziorvos, a neurológus,
a logopédus, a fodrász,
egy régi osztálytárs,
egy volt munkatárs,
egy ismerős, egy barát,
egy rokon,
mikor beszél róla valaki,
mióta, miért ilyen,
a genetika vagy a gondok okozzák,
miért nem festetem már,
zavar vagy elfogadtam,
csúnya öregasszonyos,
vagy határozottan jól áll,
ilyen marad- e már.
Mert ugye ami belül van,
azt nehezebb észrevenni,
arról nem is tud senki,
az nem látszik, az nem számít,
de ez látszik, mégse látja senki
vagy úgy tesz, mintha észre sem venné,
nem tud, nem mer, nem akar kritizálni,
kérdésekkel zavarni,
miért is tenné, segíteni úgysem tud,
meg amúgy sem sokat számít,
nem olyan nagy dolog,
ez nem is fáj,
hisz ez csak egy haj.