"Jó lenne tudni,van-e egyáltalán barátság?Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok,mellyel két ember megörül egymásnak,mert találkoztak,mert életük egyik szakában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak,mert hasonló ízlésük,megegyeznek kedvteléseik.Ez mind nem barátság.Néha már azt hiszem,ez a legerősebb kapcsolat az életben...talán ezért ilyen ritka.S mi van az alján?Rokonszenv?Üres,híg szó,tartalma nem lehet elég erős ahhoz,hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért,csak rokonszenvből.Talán valami más?...Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén? ... A barátság természetesen más,mint a beteges hajlamú emberek dolga,akik az egyneműeknél keresnek valamilyen torz kielégülést.A barátság Eroszának nem kell a test...inkább zavarja,mint izgatja.De mégis Erosz.Minden szeretet,minden emberi kapcsolat alján Erosz él. ... A barátság az az emberi kapcsolat,melynél nemesebb nincs anyától szült elevenek között.Érdekes az állatok ismerik.Van állati barátság is,önzetlenség,segítőkészség. ... Emberek között ritkábban láttam példát erre.Pontosabban egyetlenegy példát sem láttam.A rokonszenvek,melyek emberek között szemem láttára kialakultak,végül mindig belefulladtak az önzés és a hiúság mocsarába.A pajtásság,a cimboraság néha olyannak látszik,mintha barátság lenne.A közös érdekek néha megteremtenek emberi helyzeteket,melyek hasonlítanak a barátságra.Aztán a magány elől is szívesen elmenekülnek az emberek mindenféle bizalmasságba,melyet legtöbbször megbánnak ugyan,de ideig-óráig azt hihetik ez a bizalmasság már a barátság egy válfaja.Mindez persze nem az igazi.Az ember úgy képzeli,hogy a barátság szolgálat.Mint a szerelmes,úgy a barát sem vár jutalmat érzéseiért.Nem akar ellenszolgáltatásokat,nem látja valószínűtlen lénynek azt,akit barátjának választott,ismeri hibáit,s így vállalja,minden következménnyel.Ez lenne az eszmény.S csakugyan érdemes-e élni,embernek lenni ilyen eszmény nélkül?S ha egy barát megbukik,mert nem igazi barát,vádolhatjuk-e őt,jellemét,gyengeségét?Mit ér az olyan barátság,ahol erényeket,hűséget,kitartást szeretünk a másikban?Mit ér mindenféle szeretet,amely jutalmat akar?Nem kötelességünk-e,hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot,mint az önfeláldozót és hűségeset?Nem ez igazi tartalma minden kapcsolatnak,ez az önzetlenség,mely semmit,de semmit nem akar és nem vár a másiktól?S mentől többet ad,annál kevésbé vár viszonzást?S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát...minden áldozatkészségét,s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel,amit ember adhat embernek,a vak,a föltétlen,a szenvedélyes bizalommal,a aztán látni kell,hogy a másik hűtlen és aljas,van-e joga megsértődni,bosszút követelni?S ha megsértődik,ha bosszúért kiált,barát volt-e ő,a megcsalt és elhagyott?"
Márai Sándor:A gyertyák csonkig égnek
