Ez van...

"Jó lenne tudni,van-e egyáltalán barátság?Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok,mellyel két ember megörül egymásnak,mert találkoztak,mert életük egyik szakában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak,mert hasonló ízlésük,megegyeznek kedvteléseik.Ez mind nem barátság.Néha már azt hiszem,ez a legerősebb kapcsolat az életben...talán ezért ilyen ritka.S mi van az alján?Rokonszenv?Üres,híg szó,tartalma nem lehet elég erős ahhoz,hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is  kiálljon egymásért,csak rokonszenvből.Talán valami más?...Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén? ...  A barátság természetesen más,mint a beteges hajlamú emberek dolga,akik az egyneműeknél keresnek valamilyen torz kielégülést.A barátság Eroszának nem kell a test...inkább zavarja,mint izgatja.De mégis Erosz.Minden szeretet,minden emberi kapcsolat alján Erosz él. ... A barátság az az emberi kapcsolat,melynél nemesebb nincs anyától szült elevenek között.Érdekes az állatok ismerik.Van állati barátság is,önzetlenség,segítőkészség. ... Emberek között ritkábban láttam példát erre.Pontosabban egyetlenegy példát sem láttam.A rokonszenvek,melyek emberek között szemem láttára kialakultak,végül mindig belefulladtak az önzés és a hiúság mocsarába.A pajtásság,a cimboraság néha olyannak látszik,mintha barátság lenne.A közös érdekek néha megteremtenek emberi helyzeteket,melyek hasonlítanak a barátságra.Aztán a magány elől is szívesen elmenekülnek az emberek mindenféle bizalmasságba,melyet legtöbbször megbánnak ugyan,de ideig-óráig azt hihetik ez a bizalmasság már a barátság egy válfaja.Mindez persze nem az igazi.Az ember úgy képzeli,hogy a barátság szolgálat.Mint a szerelmes,úgy a barát sem vár jutalmat érzéseiért.Nem akar ellenszolgáltatásokat,nem látja valószínűtlen lénynek azt,akit barátjának választott,ismeri hibáit,s így vállalja,minden következménnyel.Ez lenne az eszmény.S csakugyan érdemes-e élni,embernek lenni ilyen eszmény nélkül?S ha egy barát megbukik,mert nem igazi barát,vádolhatjuk-e őt,jellemét,gyengeségét?Mit ér az olyan barátság,ahol erényeket,hűséget,kitartást szeretünk a másikban?Mit ér mindenféle szeretet,amely jutalmat akar?Nem kötelességünk-e,hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot,mint az önfeláldozót és hűségeset?Nem ez igazi tartalma minden kapcsolatnak,ez az önzetlenség,mely semmit,de semmit nem akar és nem vár a másiktól?S mentől többet ad,annál kevésbé vár viszonzást?S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát...minden áldozatkészségét,s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel,amit ember adhat embernek,a vak,a föltétlen,a szenvedélyes bizalommal,a aztán látni kell,hogy a másik hűtlen és aljas,van-e joga megsértődni,bosszút követelni?S ha megsértődik,ha bosszúért kiált,barát volt-e ő,a megcsalt és elhagyott?" 

Márai Sándor:A gyertyák csonkig égnek

"... már gyerekkorom óta csodálattal töltött el a valóság,amit nem én teremtettem,ami korábban keletkezett,mint én,aki csak arra vágytam,hogy tükrözzem ezt a valóságot,mert még a legszörnyűbb eseményekben is annyi szépséget láttam. ... magam körül és saját magamban annyi szép förtelmet láttam,és annyi szenvedésben volt részem a szerelemben,hogy még ma is rosszul alszom tőle,mert ez az én látszólag hétköznapi életem önmagában drámai.Megtiszteltetésnek érzem hát,hogy együtt élek ezzel a nemzettel,melynek értékeiben éppúgy kételkedem,mint saját erkölcseimben...én nagy kételkedő vagyok,nem hiszem,hogy győz az igazság,igen-igen kétlem,hogy olyan nemzet vagyunk,amely kívánja és reméli az igazságot. ... Annyi bajom van saját magammal,hogy kikovácsoljam magam,annyi bajom van a felebarátaimmal... én csak magamat szeretném megváltoztatni,magamnak kívánnám,hogy felemelkedjen a mennyekbe,ahol elmondhatnám magamról,hogy az vagyok,aki vagyok...Én csak az önmagam rossz lelkiismerete vagyok...egyelőre.Ahányszor történt velem valami,arról mindig azt gondoltam,hogy ilyesmi csak velem fordulhat elő,ezért voltam félszeg,ezért voltam szégyenlős...Csak aztán később,amikor kiléptem az életbe,és amikor megtanultam kiadni magam a többieknek...már annak örültem,hogy ami csak velem fordult elő,az másokkal is megesik,akkor jött meg lassan a kurázsim,hogy mégsem vagyok annyira egyedül.És így aztán annyi éven át hallottam a többiektől,hogy az én legnagyobb titkaim,az én legbizalmasabb dolgaim nemcsak az én rejtett betegségem,de hogy mindez másokkal gyakrabban fordul elő,mint velem,mindez nagyobb erővel,nagyobb töltéssel a többiek egész csoportjaiban oszcillál,hogy végül úgy éreztem,ami gyakran ért másokat,ami előfordult velük,mintha velem esett volna meg,sőt jobban örültem neki,ha az,ami másokkal történt,velem is megtörtént...És ettől valahogy megerősödtem a többiek között,valahogy felbátorodtam,hogy a vékony jégre lépjek,a lélek összeomlásával fenyegető mennyezetre..."

Ma hétfő volt.Megint elmúlt egy  nap és anélkül múlt el,h.bármi említésre méltó történt volna,egész nap nem tettem egyebet,mint átadtam magam az édes semmittevésnek,meg rendeztem a gondolataimat.És ez utóbbit folytatom most.KV-t kortyolgatok és merengek.Közben furcsa,meghatározhatatlan érzések ülnek mellém,nem akarok most velük foglalkozni.Az imént újságot lapozgattam,tipikus női magazin,már a címlapon csupa hülyeség,bulvárpletyka, vevőcsalogató ócska trükkök,h.ezek a celebek/már megint egy új,menő kifejezés,kérem/ összejöttek,azok szétmentek,XY megcsalta Z-t Q-val.NA,mondd már!De nagy ügy!És ez egy hír?Vezető méghozzá.Hiába,ilyen ócska világot élünk. Tovább is lapoztam gyorsan,mások magánélete nem érdekel,épp elég nekem a sajátom.Találtam azért egy érdekesnek ígérkező cikket is,Agytorna címmel.Mert az agyunknak is szüksége van,ugye edzésre,kétség sem fér hozzá,és irtó egyszerű módszerek segítségével egykettőre felturbózhatjuk agysejtjeink működését,serkenthetjük szellemi rugalmasságunkat-ígérik a bevezetőben.Na,lássuk!Az sose árt,hát jobb híjján megtornáztatom az agyam.Így szólt az 1.pont:-Próbáljon meg a másik kezével fogat mosni! Na,ez könnyen fog menni,ugyanis elektromos fogkefém van! Kettes:-Egy másik útvonalon menjen a munkahelyére! No,evvel már elkéstem,ugyanazon jöttem,mint mindig,de sebaj,majd reggel másikon megyek hazafelé,talán azzal is serkentem szellemi frissességem. Köv.:-Tartsa az újságot fordítva és úgy olvassa!Itt még hozzáteszik:Meglátja menni fog! Ó,köszi a bizalmat,sose hittem volna. Aztán:-Fejtsen meg egy keresztrejtvényt v.oldjon meg a neten néhány kreatív feladatot! Tegnap megvolt,igyekszem ma is! És:-Csukott szemmel zuhanyozzon! Mmmm,ez még izgalmas is lehet,akár... ;)  És vannak számomra teljesíthetetlen pontok az agytornában,pl.:-Társasjátékozzon a gyerekkel! -Kezdjen el sakkozni tanulni a párjával! Ezen egész jót röhögtem!Hogy sakkozni...:) :D :D :D -Használja a munkahelyén egy másik emelet mellékhelyiségét! Na,ez is vicces.Fölmennék a sebészetre hajnal kettő körül pl.:Helló mindenki!Az orthopaediáról jöttem,pisilni,agytorna céljából,köszike! :)  De vannak használható 5letek is,pl.: -Próbálja meg magában fordítva kimondani ismerősei nevét!Kezdem a sajátommal,még le is írom,Íme:akiresziew,ez elégkönnyű. És:-Az utcán minden szembejövőről találjon ki furcsa történeteket! Ez rendesen megmozgatja a fantáziát,szoktam néha ilyet játszani,mikor nagyon unom magam,télleg nem rossz,tudom ajánlani,egy próbát megér. Meg:-TV helyett inkább olvasson! Rajta vagyok a témán,most éppen G.G.Márquez:A szerelemről és más démonokról. Szóval az agytorna is megvolt.Alapvetően az egésznek túlsok értelmét nem látom.Bár az Életnek sincs túlsok értelme,mondhatjuk ezt...

Van egy olyan mondás,most nem jut eszembe,ki mondá,de nem is az a  fontos,miszerint:amit gondolunk,h.gondolnak rólunk,azt voltaképpen mi gondoljuk saját magunkról. Elgondolkoztató,talán igaz is,lehetséges.

De ettől függetlenül a nők baromi utálatosak tudnak lenni egymással,szembe és a másik háta mögött is,úgy kiváltképp.Egyesek irigyek mindenkire,aki:nő,fiatalabb,vékonyabb,csinosabb,kedvesebb náluk,ezektől tartanak,mint a tűztől.Én tehát általában elég rossz pozícióból indulok,és ezt minden szerénytelenség nélkül mondom,totálőszintén. A felém lövellt tekintetek néha akár a mérgezett nyilak,ha létezne efféle bűbáj,holtan rogynék össze,az tutitény.Ezeket a típusú nőszemélyeket a másik minden gesztusa irritálja,ez tisztán érezhető.Valószínüleg válogatás nélkül hangzanak el a legkíméletlenebb jelzők,melyekkel a nőt,a másikat,a legalacsonyabb fokra helyezik,h.úgymond finoman és nőiesen fogalmazzam meg ezt.És még az ilyenek idealizálják a tökéletes,a mintaszerű nőt,az úgynevezett rendesnőt,aki pedig nem is létezik,ahhoz mérik a másikat,eltekintve attól az aprócska ténytől,h.ők maguk is a világon vannak,ez a tipikus más szemében a szálkát is-effektus.Hát,engem csak ne állítsanak górcső elé,köszike,előbb helyezzék magukat a nagyító alá,csak aztán kezdjenek vizsgálgatni másokat.Különben se vagyok én rendesnő,na,bevallom,bevállalom.Mer rendesnőnek pölö muszáj,ugye,h.legyen egy rendes!pasija,márpedig nekem az nincs,momentán csakis rendetleneket tudok felsorakoztatni.Márpedig rendesnő olyanokkal nem ke...ver egyáltalán,akik ke...vernek mindenfélékkel-ezt vágták is már pontígy az arcomba,legalább nem halok meg síkhülyén,hát,ez is egy hasznos info lehet az életben,mindig tanul az ember.Ja,rendesnő persze nem gondolkodik így,nem ilyen cinikus,nem bunkó,nem beszél egyáltalán ilyeneket,főképp nem ír le,ezerbocsánat! És rendesnő nem mászkál rikító színű hajjal,méghozzá reklámozva is,h.ez vadító(!?) világos vörös,csak azt nem értem végképp,hol tehetek én arról,h.télleg ilyen fantázianéven hozzák kereskedelmi forgalomba a hajfestéket.És egy rendesnő nem hord olyan holmit,ugye,amin átlátszik a bugyija,mert Ótejóég,mi lesz annak aztán a vége,némely kicsitserendes pasik ebben bizonyára kedvező jelet láthatnak a kicsitserendes vágyaik számára,OMG!(Oh My God!)

Hát,íme bizonyságul,én nem vagyok egy rendesnő,soha nem is voltam,meg nem is leszek,nem is áll szándékomban azzá lenni,nem is gondolom én ezt magamról,mert én mindig megteszem meg kimondom meg ráadásul le is írom mindezt,meg ilyen hajjal és ilyen holmikban mászkálok,meg élek egyáltalán,már engedtessék meg,kérem,kéremszépen és örök hála meg miegymás érte. 

Na,most komolyan,hogy hová süllyedhet még ez a világ,hová?Persze az én generációm,az én típusom,ez a kicsitserendes-fajta juttatja elsősorban föld alá,semmi kétség...

Ma mondjuk arról,h.hogyan tömegközlekedünk.Talán túl sablonos a téma,meg közhely és egyben közröhej is az egész,na de épp azért.Én speciel busszal utazom,na,ami néha ott zajlik arról egy egész könyvet lehetne írni,humorosat,elrettentőt,illemtant,krimit,akár.Hogy tömeg meg közlekedés,már a két szó külön-külön is egész érdekes fogalom mai ,csodás kis világunkban,hát még így egyben.Kész katasztrófa az egész,egy vicc,egy tragikomédia.Amikor fejkendős,jóságos nagyanyónak álcázott boszorkányok fiatalokat megszégyenítő sebességgel,engem legalábbis simán megelőzve rohannak és kétkönyöklős módszerrel tolakszanak felfelé,majd sipítozva méltatlankodnak,ha nekik,szegény megfáradt öregeknek nem jut ülőhely.Ha az ember,fiatal lánya véletlenül le merészel ülni máris gyilkos pillantásokat lövellnek felé,olyan vádlón,h.az valami rémisztő,amitől az az érzésem támad,h.csupán azér néznek így,mert én fiatal vagoyk,ők meg már nem,amiről mondjuk én igazán nem tehetek,meg senki.És egyszer majd én is leszek öreg,remélem,de ilyen vádlón nem nézek majd soha senkire,mert ez totál szánalmas.Aztán vannak egészen elviselhetetlenül bosszantó fiatalok is persze,akik a valóban jóságos,hajlotthátú,tipegő mamikáknak nemhogy nem adják át a helyet,de még direkt félre is lökik őket,meg bárkit,ha csak egy mód van rá,h.megszerezhessék maguknak a legjobb ülőhelyet.Azokat a kisgyerekes anyukákat se kedvelem túlzottan,akik már úgy szállnak föl a buszra,h.a betanított mondatokat ismételtetik a gyerekkel,miszerint:ott van hely,és a kiskölyök aztán olyan hisztit produkál,ha elfoglalják előle,h.attól hangos az egész busz,na,ez valami rettenet!A részegekről és egyéb antiszociális,meg társadalmonkívüli egyénekről hadd ne is szóljak.Számítani kell arra is,h. valaki a legváratlanabb pillanatban hirtelen bekattan és elkezd ordítani két megállóval korábban,h.ő leszáll meg álljanak el az útjából,és/vagy h.nem tud kapaszkodni,holott már vagy öt perce utazik,azonnal adjanak helyet,aztán nyomatékosítva mondanivalóját,illetve ezzel téve pontot annak végére,belefúrja esernyőjét vagy egyéb tárgyát,úgymint  pl.száraz virág,gallyak,mittudomén,egyesek egész rőzsecsokrot cipelnek magukkal a mellette álló,védtelen utas oldalába. Egyeseknek egyetlen és legfontosabb tevékenységük,h.minden kritikán alul viselkedjenek.Hiába,Isten legcsodálatosabb teremtménye az ember,nem beszélve a tömegközlekedőről...