Egyszer fenn,egyszer lenn. Hinta. Palinta. Hintapalinta. Ilyen az Élet.
Összeborult most bennem megint valami,minden.Mintha valami sötét függönyök hullottak volna le előttem.Mindenre lehetett számítani,csak erre nem. Hülyeség! Igazából,csak erre lehetett számítani.Mégis mit vártam? Csak a rossz tart sokáig,a jónak hamar végeszakad.Eddig tartott a fent.Most lent van.Lent vagyok.Ott is kell néha lenni.Csak ne kéne ilyen gyakran! Meg kell acélosítani a lelkem. Csak nem vagyok elég erős,az a baj. Meg az,hogy nem vagyok elég gyenge...
Össze kell szednem magam,muszáj és egyedül,mert mások talán,tuti rosszul raknak össze. A legcikibb az után,hogy egy temetésen mindenki áll,csak te fekszel,az,ha magadba zuhansz és melléesel. Szóval,most megyek és keresek egy baltát,hogy embert faragjak végre magamból...
