"Az élet nem az,amit az ember átélt,hanem az,amire visszaemlékszik,és ahogy visszaemlékszik rá,amikor el akarja mesélni." /G.G.Marquez/
Sokat gondolok rá mostanában megint...Arra az én elveszett paradicsomomra... Volt egy időszak már,amikor nem gondoltam,legalábbis nem annyit,nem napi rendszerességgel,nem ilyen intenzíven.És most újra.Megszépülnek a régi,szép emlékek.Az a rég volt,szép volt,tán igaz se volt-érzés van most bennem. De igaz volt mégis.Legalább annyira igaz,mint szép.Elmúlt.Persze.Ahogy elmúlik minden az idővel.És csak lopott szavaim vannak rá. Ilyenek:" ... múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él"
Most érzem csak igazán,hogy mennyit ért,míg tartott.És most tudom csak,hogy múlik,akkor is,ha égig emel.És persze,hogy mást hittem,hisz mást ígért.Jó volt hinni,hogy lehet olyan a világ,amilyet szeretnék...És most kezdem csak megérteni,egy pohár víz mit ér,mert most van hőség és sivatag...
