Mikor tizenhét éves voltam én
ébren is álmodó, érzékeny kislány,
vattacukorfelhős, tündérmesekék,
szerelemízű volt akkor a nyár.
Ő mellém lépett az ablak elé,
mintha csak tegnap történt volna olyan,
szeme mosolygott és megszólalt mellé,
hozzá képest szokatlan komolyan:
"Látja,milyen azúrkék most az ég,
érzi,milyen illatos a levegő?"
Én éreztem és ámultam: "Csodaszép!"
és nem láttam,csak kék szemét, csak Őt.
Elmúlt azóta ugyanannyi év,
de nem múlik el soha az a kék.
Kék szonett
2014.06.17. 22:39 :: AKIREW
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://erikacska.blog.hu/api/trackback/id/tr576212889
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
