Hogy mi volt ma? Ma egész nap a csodára vártam. De ugyan,milyen őrült csoda az,milyen részeg gondviselés,amely felmászik hozzám a hetedik emeletre? A gondviseléstől sem szabad túl sokat követelni. Bizonyára vannak sürgősebb és fontosabb dolgai. Én várhatok még. A csodát azt csak várni lehet,kierőszakolni nem. Az is egy csoda lenne, ha... mondjuk behunynám most egy pillanatra a szemem és mikor kinyitnám, reggel lenne. Naa, hmmm, nem lehetne mondjuk ez? Nem, mi? Kár! Hagyjuk!
Ólomlábakon vánszorog a fránya idő. Én meg csak ülök itt ,mint idióta és tele lett a t... tornacsukám! Csak én, a hülye fejem, tele hülye gondolatokkal, meg a nagy, sötét éjszaka. Kibámultam nemrég az ablakon,a semmibe. Valahol a messzeségben egy sötétnél is sötétebb feketeség, arra van asszem a világvége, most habozás nélkül indulnék. Valaki vigyen innen el,plíííz!!! Szeretnék máshol lenni! Persze nem nagyon van hol máshol lennem, de legalább otthon,ágyikóban, pizsamában, tollasbálban. Brühühűűű!!! Legjobb lenne kilőni magam az űrbe(a zűrbe!?)néhány millió éves körútra?Méér?Űrturista,van má olyan, kéremszépen ,manapság má minden van, az is ami nincs,ilyen időket élünk.
Valahogy csak túl kell élnem ezt az éjszakát! Mondjuuuk... Ne mondjuk inkább!
Áááá!!! Azt hiszem, nagy bajok lesznek még itt, velem, ha így folytatom... Hát,még csak hétfő vaan. Péntekig nyilván bekattanok totál, látok rá nem kis esélyt...
