Hullanak a fákról a csoffadt levelek
az ősz középső ujjal int be teneked
komótosan mindent elural a depi
a világ nem más, mint egy nagy taknyos zsepi
a kifutón most a kollekció barna
le van ilyenkor a kánikula szarva
belepisált Lőrinc, elrohadt a dinnye
káromkodunk lazán, hogy: az ördög vinne!
az embernek hamar fölszökik a láza
hol izzad, mint a ló, hol a hideg rázza
az ereje is, úgy érzi csak jártányi
nehezen heveri az őszi náthát ki
de beköszönt még a vénasszonyok nyara
s vele hátitáskás gyerekzombik hada
előkerülnek a kinyúlt, kötött pulcsik
kezdődik a szüret, folyik már a murci
így ősszel az ember el van keseredve
csak az újbor gyógyír a lelki sebekre.
Zebulon Dudorától és Varrró Dánieltől lopott szavakkal.
