József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt örökül hagyom, mindenkinek, ahogy Te örökül hagytál nekünk annyi mindent
Azt pl. hogy az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy bármihez, tényleg, mert semmihez sem hasonlítható
Naponta háromszor megváltják a világot, ma is, ez sem változott, látod,
ha igy megy tovább, nem törődöm vélük, én sem
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, ezt sem tudom jobban, senki sem tudja úgy, mint Te tudtad
Utánad szabadon én is igyekszem minden reggel hideg vizben fürdetni gondolataimat, hogy frissek és épek legyenek
És a gyémántból nőtt jó, meleg dalokat elültetni a szívem alá
Tőled tanultam, ahogy azt is, hogy igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan meg kell őrizni, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
József Attila, szeretlek!
"Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben."
József Attila, szeretlek!
2015.12.03. 08:55 :: AKIREW
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://erikacska.blog.hu/api/trackback/id/tr456830659
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
