Mint tavasz éjben lopakodó árnyék,
"Oly észrevétlen volt és nesztelen."
Álom volt, csoda, boldogság, ajándék,
A Minden volt, még ma is ezt hiszem.
"Hozzám simult, s úgy nőtt bennem a szándék."
Örökre, kérem, maradjon nekem!
Szívembe rejtett, csillogó szép játék,
Átsütött kopott, kis életemen.
De olyan megfoghatatlan, képtelen
megfogalmazhatatlan, alighanem.
"Emlékezetből írom ily' sután."
Drága nyomát a múlt év eltemette,
"És nem hagyott itt semmi mást helyette,"
Illúziót, egy tavasz délután.
Gámentzy Eduárd Elveszett szerelem szonettje után szabadon
