A virrasztás nehéz éjszakáján,
miközben lelkünk sötét és törött
mind félünk a keserű pohártól
és látjuk vesztünk több lator között.
Világmegváltásra felkészülve
néha megmossuk mások lábait,
mégis reményvesztve emésztjük meg a
vacsora utolsó maradványait.
Arcunkon csattan sok áruló csókja,
örökös bűnben álmodik a város,
nyomor és szeretet, ma alszik minden
mester, tanítvány, károsult és káros.
