"A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik."
Életem egyik legmeghatározóbb olvasmánya.
Szatirikus politikai regény és szerelmi történet, mely a legnagyobb, örökérvenyű életbölcsességeket fogalmazza meg.
Igaz, amikor először olvastam sokkolt. Attól rázott ki legjobban a hideg, hogy mennyire ráilleszthető a mai- az akkori, ergo kilencvenes évekbeli- társadalomra.
Orwell zsenialitása ebben rejlik, hogy 1948- ban tökéletesen sikerült bemutatnia azt a disztópikus világot, sosem látott közelségbe hozni egy totális diktatúrát, mint egy eltúlzott náci Németországot, sztálini Szovjetúniót, Pol Pot féle Kambodzsát, Kim Dzsongun Észak- Koreáját.
Kordokumentum. Félelmetesen visszataszító.
Az 1984- ben a világ állandó háborúban áll, senki nem szabad, és mindenki tudatlan kell legyen. George Orwell fizikai harcok helyett egy lélektani csatát mutat be, ahogy főszereplője küzd a hatalom és az elnyomás ellen.
Az 1984 egy bűnöző története. Mert Winston a Párt szemszögéből bűnös.
Ő a humanista eszmék utolsó képviselője, a magányos szabadságharcos, a nagy lázadó. Kedvenc regényhőseim egyike, mert rokon lélek, magam is ilyen vagyok.
A mű sok kérdést felvet. Számomra az egyik legnagyobb, hogy tudnék- e egy hasonló világban élni? És a válasz mindig ugyanaz: azonnal öngyilkos lennék, még mielőtt elvinne a Gondolatrendőrség.
Ja, és újbeszélül: duplapluszjó!
Ez ugyanis Óceánia hivatalos nyelve, mely egyre kevesebb szót tartalmaz. Pont, mint a mai internetszleng, lsd. Facebook Messenger, Twitter, Instagram...
Félelmetesen hasonlít napjaink valóságára.
Jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy Nagy Testvér mindig volt, van és lesz, és mindig szemmel tart.
