Ősz van megint,na,gyorsan ellobant ez a nyár is,itt van az ősz,itt van újra,ezerszínű,szőlőillatú szeptember,az érett ízek évszaka...És ez se igaz,mert egyáltalán nem is ilyen ősz van most,semmi vénasszonyok nyara,vagy szebb kifejezéssel:indián nyár,ááá,annak nyoma sincs,hanem az a borongós-szitálóesős-fagyoshajnalos,ablaküvegrázószeles csúnya ősz,amit úgy utálok,amikor ez embernek elmegy még az életkedve is,amikor kipillant a világra,te jó ég,milyen ronda is ez!...és egyszeriben semmi kedvem ezen a ronda világon lenni... Gyorsan elfutott a nyár,mint mindig,hát,én mindig,minden évben ugyanúgy érzem,hogy a nyár az olyan nagyon rövid,a legrövidebb évszak,az egykor legkedvesebb évszakom...Idén se tartott tovább néhány fullasztóan fülledten forró napnál,de akkor aztán volt verőfény meg kánikula,csupa sunshine meg holiday,"sült"fagyi meg sörhasak,lógatom a lábam-növesztem a hájam-fíling, és volt Vágy és vezeklés és BB,BB! és sodort a funky ezerrel és most itt vagyok Szeptember végén,mikor "a szél súgja,hogy szabad vagyok s én elhiszem"...
Az ember egy idő után megtanulja azt akarni,ami van,ha soha nem az van,amit akar.Yeah! Csak az a baj,hogy itt má csak a káosz az egyetlen,ami maradt,a mindenségnek azon építőeleme,melyet senki se lopott el.Mondjuk,valóban kezdett már gyanús lenni ez a nagy csönd nekem,ez az eseménytelenség kaotikus kis világunk azon felén,melyet szépenjólmagyarul Mozgásszervi sebészetnek neveznek,mert amikor nem történik semmi olyankor mindig várható valami,valami balhés,naná!hisz cirkusz kell a népnek,anélkül túl unalmas is volna az egész,nem érne,kérem egy hajítófát sem.Szóval,jöttek itt sorjában az eksönök vagy mik,a mindenféle hatások érték az embert,hogy kiköltözés meg beköltözés,csakhogy túl kis helyen még sok jó ember se fér el,nemhogy ennyi rossz,ugye...khmm,khmm,erre csak rájönnek az okosok is, majd ecce... És mindennek tetejébe érkezett a nagyhatalmú ÁNTSZ is,szembemosolygós hátbaszúrkálós nőszemélyek képében,hogy ökölbeszorul látásukra kicsi kacsóm és beleközlik az ember pofájába,hogy munkám tükre a dokumentáció.Hah! Na,hadd döntsem már el én magam,mi az én munkám tükre,ne pedig hozzá nem értő,mindentkritizálós,mindenbebelemagyarázós,betegetsesoselátott,bársonyfotelben nagyseggetnövesztő főmacák,akik szerint a minél nyakatekertebben megfogalmazott ápolási diagnózisok a legfontosabbak a betegellátásban!Na,én ettől behányok!!! Már csak amiatt is,mert szabad ember szabad országban szabad akaratából azt mond meg tesz,amit szabad,szóval ennek dacára meg a tények tisztázása végett elmondanám,leírnám ide,h.az én munkám tükre márpedig nem a dokumentáció,nem szeretném,hogy az legyen!Az én munkám tükre a beteg elégedettsége,az,ha oda méltóztatnának ezek állni a betegágy mellé és megkérdeznék a beteget,azt hallanák,hogy körülményekhez képest minden rendben,igen,ma nővérke kedves és segítőkész és jó itt az ellátás és ilyesmik.Mert én még mindig a betegért vagyok itt.Majd,ha másképp lesz,ha másképp kezdem érezni,akkor nem leszek többé nővér.Mert én büszke vagyok a hivatásomra,de azt utálom,ha irányítanak,ha olyanok mondják meg a frankót,akik nem is értenek hozzá,ha úgy érzem,hogy egy hülyének a szerepét töltöm be a gépezetben,ha megvezetnek és legyintenek a véleményemre...hát,ez engem sért,igenis vérig sért!Tudom azt is,hogy itt már régóta nincs is igazság,csak ítélet van és egy csigabiga miatt nem áll meg az úthenger,de nagy hősök is,akik így gázolnak át szegény kis állaton! És nehogy már a ketrec rázza,ugye a majmot,kérem!Tiszta sor.És semmi se olyan rossz,hogy ne romolhatna tovább!Azt is mondták,az azért szép dolog,hogy nekem a beteg az első.Hát,zseniális!Az ember azért teszi ki a lelkét,hogy ezt mondják,csak ezt.Szép dolog...Azt is megállapították még,hogy kevés a nővér.Mi tagadás,nagy cirkuszba sok bohóc kell/ene/! Azért talán volt bennük jóindulat is. ??? Ja,bennem is,meg volt még bennem vagy fél liter kávé is,de valahogy mégse a koffeinadag feszített belülről,hanem valami egész más.Persze,hogy borzasztó,ami van,hogy 3/1 beteg meg 5/2,ez a non-person állapot,méghogy egyénre szabott ápolás,ugyan,itt már régóta nincs Mariska néni meg aranyoskám meg semmi személyeskedés,itt csak szám van és ágy van és eset van,aztán megüresedett ágy vanés záró van,(az se időben soha,de legalább van) és megint egy újabb beteg,egy újabb eset,újabb teendő,újabb probléma és ha egy mód van,az egészet átpasszolom a következő műszaknak-történet van,hát,igen,ez borzasztó!Ahogy az is,hogy csak néha látni itt boldog arcokat,műszakváltáskor,ami el lehet innen végre húzni...De ilyen világot élünk,ez is igaz,olyat ahol az a demokrácia,hogy két farkas meg egy bárány arról szavaz,mi legyen a vacsora...
