Hirtelen kitört a tavasz.
"...olyan az,mintha az ég falát áttörné türelmetlenségében.A napsütés pofozza az embert.Az ablakokon csókok lángolnak.Valami harcias melegség van,ami melegebb,mint a kánikula.Oly világos,oly csodavilágos levegő.A járdába beállított fák egyszer csak tele vannak zöld konfettivel.Mi ez,hogy egész más a város,pedig a tegnapi város ez,nem?
...
A kövér kis barna verebek tavalyi kosztümben,semmi panaszuk sincs,hogy a nehéz telet átcsinálták velünk,összevissza ugrálnak,hencegnek egymásnak ,egy végtelen csicsergés a társalgásuk,ami lemegy az ember füléből a lelkébe,s az embernek fáj a visszhang,mintha értené őket.Süti a nap őket.Boldogok vagy mik.Örülnek a világnak!
...
( A vágyaim a szívemben,mint egy ketrecben az új tigrisek,akik nincsenek megszeliditve.Jaj,nem bírom,nem tudok a szívemmel menni,nehéz,éget,elájulok! Az valakinek a mulasztása,hogy nekem nincsen boldogságom,pedig tavasz van...)"
