Sok csoda, varázs született Tenálad,
jó néhány örökre megmaradt nekem.
Leltárt készítek, mi maradt utánad:
minden, ami számít, mindenekfelett.
Ami fontos, ott született minden,
azokat örökbe Tőled kaptam.
Vagy százmillió fényévre innen,
igazsemvolt galaxisban adtad.
Ragyogó hétfő hajnal volt akkor,
kilencvenhét szeptember elsején.
Pontosan emlékszem, számtalanszor
felidézem, új volt,nagy esemény.
Hogy klassz meg csúcsszuper volt akkor, én
úgy mesélem azóta is, ma is,
hogy régi, szép idők volt, ennyi tény,
a többi, az összes többi, hamis.
Tökjó Trauma volt, sosem felejtem.
Álomszép, igazi, első Szerelem.
Ma már biztosan tudom ,nem csak sejtem,
és mindig, örökké így emlékezem.
Ó, mennybéli pokol! Ötödik emelet.
Szokom a múlt időt. Álmodok, ébredek.
In memoriam Trauma II.
2014.12.04. 02:49 :: AKIREW
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://erikacska.blog.hu/api/trackback/id/tr486955943
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
