Ez van...

Egy moszkvai közlekedési táblán, amelyet ismeretlenek állítottak a könyv első fejezetének helyszínén, a Patriarsije Prudi parkban, felirat figyelmeztet, hogy "Ne álljunk szóba ismeretlenekkel!"

Ejha, mi az ördög...

Ez egy olyan remekmű, amivel kapcsolatban van egy alapvető tévedés, miszerint: nehéz megérteni. Nem is kell. Ezt érezni kell! "Utánam, olvasó!"

Hogy miről is szól? Ó, mindenről! A bürokráciáról szól, a kisemberek hétköznapjairól, és a művészetről, az alkotás iránti olthatatlan vágyról szól. És az őrületről szól, mágiáról, varázslatról, illúzióról, a szerelemről. És a gonoszról szól persze, aki az a fajta ördög, akit mégse lehet gyűlölni, mert végül is nincs miért, ha csak azért nem, mert görbe tükröt tart elénk és pálcát tör felettünk, rávilágítva a legérzékenyebb pontjainkra, de tulajdonképpen csak a dolgát végzi, méghozzá becsülettel és igazságosan, mert neki is megvan a helye és dolga a világban, de még mennyire! És rólunk is szól ez a regény, az emberekről, akik vagyunk, esendőek, bűnösek, akik nem szeretik, ha rámutatnak a hibáikra, akik hazudnak, lopnak, csalnak, élnek, halnak. És Istenről is szól, aki kimondatlanul is jelen van, létezik a nyilvánvalóan létező gonosz természetes és szükséges ellenpárjaként. És szól még a végről, a halálról is. És ha a halálról szól, akkor nyilván az életről is, naná! 

Mert Annuska már kiöntötte az olajat... 

Ha nem tudod, miről van szó, el kell olvasnod! Mert kötelező darab! Mindenkinek!

Az van, h. az ember néha röhög a munkahelyi vicceken, aztán rádöbben, h.nincs is semmiféle vicc, ez kérem maga a feladat, és miután véghezvitted a lehetetlent, hamar felveszik a teendőid közé, mintha mindig is ott szerepelt volna a munkaköri leírásodban. Hahhh, ha nem volna olyan sírnivaló, nevetni kéne rajta.

A legjobban akkor cselekszik az ember, ha elvégzi szépen a  munkáját, legjobb tudása meg lelkiismerete szerint (már,aki rendelkezik effélékkel,ugye), semmiképp sem seggnyaló (asszem,az én nyelvem sosem állt és nem is fog állni közvetlen kapcsolatban a főnökség fenséges fenekével) ,kiáll az ügyeiért, ha kell, de nem nyavalyog folyton, szemét nyitva tartja, de a száját befogja, nem tesz egyáltalán nagypofájú megjegyzéseket, nem kérkedik, nem fenyegetőzik és nem hagy támadási felületet!

Ja,és nem pletykál! Mert,ha van valami,amit nagyon utálok ezen a világon, amit ki nem állok az a pletyka, már csak amiatt is, mert nem túl felemelő érzés ha az ember egyszer csak a benti hírek közepén találja magát, anélkül,hogy tudna bármiről is. Én próbálok megértő lenni,hisz akik hátulról támadnak gyengeségükben teszik, a kicsiknek egyetlen fegyverük az ármánykodás, és felkészültnek érzem már magam, hisz ha az ember tudja, h.áskálódnak ellene, hordjon magával lapátot! Azt sokan nem tudják,h.először önmagunkat érdemes nagyító alá helyezni és csak aztán szabad vizsgálgatni másokat, meg valahogy az az vesse az első követ típusú sztorira sem emlékszik manapság szinte senki se. Azért odafigyelek, ha rólam van szó. Még lehet benne néha igazság is.

És azért vannak sikeres napok is, lássuk ezt be, amikor többeknek teszek jót és engem csak páran gáncsolnak el,ezt már sikerélményként könyvelem el. Nem könnyű megfelelni mások elvárásainak, ez is tény, főleg nem, ha tökmást várnak el az embertől, mint amit ő elvár saját magától,akkor szinte lehetetlen is, meg talán nem is kell. Meghallgatom én a tanácsokat, bár azt vallom,a tanács az az,amit előzőleg kérnek, kérés nélkül valami másról van szó, odafigyelek akkor is, de közben gondolom a magamét, mert igazán rémes és én állatira unom is már, h.örökké mást kell mondani, mint, amit gondolok, olyanokat, h.jól vagyok, aha, igen, tökjól, minden tökoké, amikor pedig éppen tökszarul vagyok és nem oké semmi, de ezt nem lehet kimondani,erről nem lehet beszélni,örökké szerepet kell játszani, meg azt mondani, amit hallani akarnak, különben véged.

Tisztára felesleges itt logikát keresni,vagy bárminek az értelmét, mert akkor vagyunk tőle a legtávolabb, mikor azt hisszük, megtaláltuk. A szólásszabadság manapság annyit jelent...de inkább,nem szólok semmit, bár a fejem akkor is fáj, ha nem szól a szám, akkor meg épp azért. Ahogy a demokrácia is annyi itt, hogy két farkas meg egy bárány vitatkozik arról, mi legyen a vacsora...

Azért látni boldog arcokat is, jajám, műszakváltáskor, amikor le lehet végre lépni a pébe...

Most meg az van,h. igennn, jó is az, ha újdonság meg változás, peeersze, töktökjóóó, ha zajik az Élet, nincs is evvel semmi baj, csak ne legyenek már túl nagyok azok a rohadt jégtáblák, ha kérhetem!

És nem, nekem aztán eszem ágában sincs vizet zavarni, távol álljon tőlem, a víz az maga zavaros...

Gyűlölöm a politikát, de most má aztán muszáj megmondanom, asszem nekem is a frankót, amitől behányok. 

Íme:

1. Kicsi hazánkban, az úr kettőezer- tizenötödik évében rohadtul nincs demokrácia, csak a látszata, amikor is két farkas meg egy bárány arról vitázik, hogy mi legyen a vacsi.

2. Diszkrimináció az bezzeg van! Kicsit se vagyunk toleráns nemzet, ezt is be kell látni.Gyűlölünk mindenkit, fajra, nemre, politikai  és bármilyen hovatartozásra való tekintet nélkül, vagyis: a melegeket,a zsidókat, a cigányokat, minden határon túlit, és határon innenit, az éppen aktuális politikai vezetőket, meg a régebbieket is, a szomszédot, és az ő kutyáját, macskáját, egész háza népét, a munkatársainkat, a főnökeinket, a nem szimpatikus focicsapatot, együttest, celebet, mindenkit, aki egy fokkal szebb,tíz dekával vékonyabb, fél nappal fiatalabb nálunk aki boldog, aki egészséges, aki két forinttal többet keres, mint mi, szóval tul.képpen mindenkit, aki nem mi vagyunk, aki más mer lenni...

3. Bürokrácia, papírország, kiskapuk, sógor- koma- jóbarát, egy telefon ide, egy boríték oda- protekcióóó. Ez is mind van, kéremszépen.

Hogy mi volt ma? Ma egész nap a csodára vártam. De ugyan,milyen őrült csoda az,milyen részeg gondviselés,amely felmászik hozzám a hetedik emeletre? A gondviseléstől sem szabad túl sokat követelni. Bizonyára vannak sürgősebb és fontosabb dolgai. Én várhatok még. A csodát azt csak várni lehet,kierőszakolni nem. Az is egy csoda lenne, ha... mondjuk behunynám most egy pillanatra a szemem és mikor kinyitnám, reggel lenne. Naa, hmmm, nem lehetne mondjuk ez? Nem, mi? Kár! Hagyjuk!

Ólomlábakon vánszorog a fránya idő. Én meg csak ülök itt ,mint  idióta és tele lett a t... tornacsukám!  Csak én, a hülye fejem, tele hülye gondolatokkal, meg a nagy, sötét éjszaka. Kibámultam nemrég az ablakon,a semmibe. Valahol a messzeségben egy sötétnél is sötétebb feketeség, arra van asszem a világvége, most habozás nélkül indulnék. Valaki vigyen innen el,plíííz!!! Szeretnék  máshol lenni! Persze nem nagyon van hol máshol lennem, de legalább otthon,ágyikóban, pizsamában, tollasbálban. Brühühűűű!!! Legjobb lenne kilőni magam az űrbe(a zűrbe!?)néhány millió éves körútra?Méér?Űrturista,van má olyan, kéremszépen ,manapság má minden van, az is ami nincs,ilyen időket élünk.               

Valahogy csak túl kell élnem ezt az éjszakát! Mondjuuuk... Ne mondjuk inkább!

Áááá!!! Azt hiszem, nagy bajok lesznek még itt, velem, ha így folytatom... Hát,még csak hétfő vaan. Péntekig nyilván bekattanok totál, látok rá nem kis esélyt...

...valahogy összeborult bennem valami... minden...

Meg kell acélosítani a lelkem! Muszáj! Mert muszáj valahogy kibírni az életem! Csak a módjára nem sikerült még rájönnöm,egyelőre.Pedig jó lenne mihamarabb megtalálni a megoldást,mert ez csak egyre bonyolultabb lesz.Ó,cudar idők! Töröm rajta a fejem.Csak be ne törjem! ( Még egyszer... Mert ugye,volt már rá precedens.)

Mit kéne tenni? Mit kéne tenni vajon? Egyelőre csak várok, várok... valami bizonytalan megvilágosodásra... Momentán legjobb ötletek: 1.Kútba ugrani. De hol találhatnék egy kutat?  2.Megszökni. Honnan? A Földről! És hova???  3.Selyemzsinórt keresni- önfelkötés céljából. Talán akad valahol a háztartásban...4. Baltát keresni. Hogy embert faraghassak magamból újra! Össze kell szednem magam, és egyedül, mert mások talán rosszul raknának össze...

Bár,okosabb lennék! Hja, azt majd utólag, kisanyám, Erikácskabutácska, tudod, mint mindig... Szétkészültem, ja, egy kicsit, nagyon... Mert..hát,az én bőrömről van itt szó. Hogy feláldozzam, a semmi oltárán...

Beleette magát a bensőmbe most valami egyre mélyülő veszteségérzet, szomorúság, fájdalom. A becsületemet akarják kihasználni??? Ezentúl mindig itt lesz már bennem a kétség. Mert a bizalom olyan, akár az üveg, ha összetörik nem lehet nyom nélkül megragasztani. És összetört, wazze...

És mért keveredem én egyáltalán ilyesmibe??? Nnna,jól paffra vágom magam evvel  mámegint...pfff,gyönyőrű piskóta vagyok,íme,ehhez értek. A hiba az, kérem csakis az én készülékemben van,hogy örökké idealizálok meg mindenféle ostoba illúziókba ringatom magam,ez talán velem született fogyatékosság,vagy hibás mintát hozok, vagy a rossz szocializáció következménye,mit lehet azt tudni,nyilván le kéne vedlenem ezeket,el kéne hagyni minden efféle baromságomat,de mielőbb! és el kéne jutni odáig,hogy nem az én érték-és normarendszerem szerint műkszik a világ, evvel szembe kell nézni, ezt fel kell dolgozni, elfogadni, lezárni, levonni a kellő konzekvenciát, ennyi.Néha szinte gyűlölöm magam azért a buta "romantikáért" ,aminek a rabja vagyok, miközben tudom, hogy idejében ki kell kerülni az ilyesmit, még mielőtt túlságosan belebonyolódnék. Érik az ember lányát néha a munkahelyén is, persze bizonyos hatások és ilyenkor egy hajszál választ csak el attól, hogy meggondolatlanul cselekedjem, amit aztán magam is megbánok,és hogy olyan felelőtlen dolgokat kövessek el, amiket érett ,értelmes nő igazán nem tesz. Csak az vigasztal némiképp, hogy erős a gyanúm, miszerint nem vagyok ezzel egyedül a világon, másokkal is esik meg hasonló és ők se tudják jobban kezelni nálam,mondjuk ennek annyira nincs miért örülni, de legalább megnyugtat egy picit...

Ha nem akarok beleőrülni totál, el kell hinnem akkor, hogy más lesz majd, hogy jobb lesz,és hinnem kell magamban,hogy lesz elég erőm .Vagy ahhoz,hogy szembeforduljak, vagy ahhoz, hogy átálljak arra az oldalra,annak ellenére, hogy az nem az én oldalam és sosem lesz az, szívem szerint, de mégis muszáj átállni,hozzájuk, melléjük, olyan lenni,mint ők. ??? Aztán maximum minden este szembeköpöm a tükröt...És aztán azzal a reménnyel teszem el magam másnapra,hogy az eddiginél csak jobb lehet. És egy nap talán arra ébredek, hogy ...

Na,teljesen elkódorgott most valamerre az eszecském. Ideje lenne elindulni megkeresni !Csak a fejemet nem elveszíteni,mert az pótolhatatlan alkatrész. Vagy: záros határidőn belül elveszíteni mégis, lecserélni, mert igencsak túlterhelés van benne. Ó, bakker, az őrangyalom legyen legalább velem, Ő tudja hogyan kell vigyázni rám, legalábbis ezt nagyon remélem!